Köszöntjük kedves... itt vagyok

sárga homályban imbolyog

a hajnal nyirkos állomás

álom-valóság-látomás

kandeláber fényburok

most érkezem vagy indulok

menetrend óra megremeg

sárga homályban vak terek

cementlapok váróterem

most indulok vagy érkezem

vajon meddig kell várni még

bemondja majd ha már elég

acélkorlátok vassínek

kopott fakó halott színek

halott a szín a csönd süket

...köszönjük megértésüket!

Nevem Tarsoly Péter, Tapolcán élek a feleségemmel és a három gyermekemmel, középiskolai nyelvtanárként dolgozom, 47 éves vagyok.

A költészet középiskolás koromban érintett meg igazán, lelkesen olvastam és tanultam verseket és minden lehetséges alkalomra lecsaptam, amikor verset lehetett mondani. Ebben az időszakban születtek meg első saját költeményeim is. A húszas éveim közepe táján hosszú időre felhagytam az írással, hogy aztán a koronavírus-lezárások idején újra tollat, illetve billentyűzetet ragadjak. Ezúttal már jobban érdekelt az is, hogy a másik mit szólnak ezekhez a versekhez, így elkezdtem pályázatokra és szerkesztőségekbe küldeni belőlük.